A hajón már nem voltunk annyira Fortuna kegyeltjei. Mi is és a lányok is fáradtak voltuk, de míg ezt az állapotot mi pihenéssel, addig ők mozgásviharral és veszekedéssel próbálták meg átvészelni, így a közel 50 perces út után fáradtabbak voltunk mint előtte. Kicsit aggódtam is, hogy már nem marad erejük egy őket egyáltalán nem érdeklő programra. Bent aztán már nem volt velük túl sok probléma, amihez nagyban hozzájárult, az ő számukra is élvezetessé tett élménytúra. Láttuk a sörös lovakat, akikkel pár nap múlva a belvárosban is találkoztunk munka közben. A túra egyik következő állomásán egy prüszkölős, szélfúvós, rázós mozin keresztül minket is sörré főztek, bepalackoztak, kiszállítottak majd a végén épphogy csak meg nem ittak. A végül pedig ott volt a bolt ahol Heineken-es relikviákat lehetett vásárolni. Ez a program mindenkinek nagyon tetszett és megtudtuk azt is, hogy miért kell a hab a sör tetejére. Így végül az esősen induló napot sikerült jól kitöltenünk.

3. nap: Keukenhof

 

Május 13, 8c°. Erre ruhákkal nem nagyon készültünk, a széldzseki is bekerült a kabátok alá. Keukenhofba látogattuk, amiért tulajdonképp Amsterdamba jöttünk. A busz a reptértől indul. A sofőrtől 12 euróért lehet venni oda-vissza érvényes családi jegyet.  A hely csak márciustól május közepéig van nyitva. Csodaszép. A tilupámoskertről csak annyit, hogy Edi ha becsukta a szemét tulipánokat látott.

4. nap: Alkmar, Zandvoort

 

Pénteken egész nap sütött a  nap. Az Alkmar-i sajtpiacra igyekeztünk, amiről azt az infót kaptuk, hogy 10 - 14 ig tart. Hát ez csak részben igaz. 10 - 12.30-ig tart, de szerintem még addig se, mert mi 12.10-re értünk oda és már nem volt szinte semmi, csak a tömeg. Viszont Alkmarnak a belvárosa nyüzsgő. Valószínű minden ember turista, de nagyon jó hangulata van. Nincs agyon táblázva merre van a vasútállomásról, de oda lehet találni, csak egy határozottnak látszó csoportot kell követni.
Bennfentes információval rendelkeztünk az amszterdamiak szokásairól. Jó idő esetén felülnek a vonatra és elmennek Zandvoortba. A napsütést mi már annak értelmeztük, a helyiek valszeg a 15 fokot még nem, de azért nem voltunk egyedül a tengerparton. A csajok jót játszottak, kagylókkal ékesített homokvárat építettek. Egy szélfogókkal védett teraszos étteremben forró csokiztunk, ahol egy kis elkerített játszótéren a kölkök elvegyültek a homokban mezítláb rohangáló gyerekek között. Miután az anyjuk nem engedte a teljes akklimatizálódást, Bogi a hovatartozás bizonyítása jegyében mutogatta néhányuknak a frissen kilyukasztott zokniját, mely lukon pont kifért a nagylábujja. Bár lehet ha nem intjük mérsékletre egy idő után az összes lábujját meg tudta volna mutatni. Zandvoort valóban nagyon jó lehetőség a lazításra, és csak 25 perc Amsterdam központi pályaudvaráról.
 

 

 

 

A jegyvàltásról
Az automaták nekünk nem szerették a kártyáinkat, papírpénzt nagyon kevés fogad el (mi eggyel sem találkoztunk), apróval már több működik de azokat is vadászni kell. De inkább keresni kell egy váltó automatát, mint 50 centért váltani, mert 10 euro után úgy is odaküld a néni. Csak nem értettük miért nem tette meg ezt egyből. A gyerekjegyet railrunnernek hívják és 4 éves kortól kell váltani, de egész napra érvényes km korlátozás nélkül. Ha pénztárban akarunk jegyet vásárolni, akkor az jegyenként 50 cent kezelési költséggel kerül többe. http://www.ns.nl/cs/Satellite/travellers

 

 

Szombaton természetesen a piacokat iktattuk be, de először elmentünk biciklit bérelni. Itt létezik olyan, amibe előre egy fa dobozba belefér 2 gyerek. Van belőle 2 és 3 kerekű is. Először kipróbáltam a 2 kerekűt egyedül, és nincs nagy különbség a rövidebb biciklikhez képest, úgyhogy annál maradtunk. Az első kilométer után már minden rendben volt. Mivel az úttest mindkét oldalán van kerékpár út ezért ritkán jönnek szembe, az autósok pedig nagyon toleránsak, talán azért, mert ha minden biciklis kocsiba ülne, akkor nem lehetne megmozdulni a városban. Nagyon sok kölcsönző működik, van aki azzal hirdeti magát, hogy tekerj úgy ahogy a helyiek, fekete cangával. Én még véletlenül sem akartam, hogy helyinek tartsanak. A narancssárgáról már messziről látszik, hogy óvatosan kell kerülni, vagy ha szembe megyek a forgalommal, akkor is tudják, hogy nem kell bántani, szegény csak túrista. A piacok szerintem kissebbek mint a déli országokban, de legalább nem volt tömeg. Minden leírásban azt olvasstam, hogy alkudjak. Hát, ha  nem írják akkor is megteszem, de arra csak most sikerült rájönnöm, ha a gyerekeknek akarok valamit venni, akkor onnan el kell őket vinni mert így eleve vert poziból indulok, az árus tudja, hogy mennyit érhet nekem, ha nem hisztiznek. Ebéd után a szélmalomnál lévő sörözőbe igyekeztünk, ahol a sört helyben főzik. Tényleg nem egy szép hely, de jó hangulata van, viszont nagyon szeles, de miért is gondoltam, hogy szélcsendes helyre építenek egy szélmalmot! Ezek után megkerestük a csajok által legjobban kedvelt játszóteret a Volden parkban. Miután végignéztük az összeset a parkon belül, a közepén található - egy étteremhez tartozó - bizonyult a legjobbnak. Itt jártunk első nap is, csak most egy ugrálóvárral is bővült. Az ugrálóvár záróráját csengővel jelezték, de nem kergettek senkit sehova, szép nyugodtan mindenki elhagyta a helyszint. 

 

Találtunk egy szórólapot egy palacsintázóról, ami a legjobbnak hirdeti magát a városban. Hát, nem szombat este kell megpróbálni, mert sorban állás van a bejáratnál. Nem vártuk meg míg sorra kerülünk, kerestünk egy másik lehetőséget. Nagyon jó volt, hogy bicajjal közlekedtünk egész nap, mert így könnyebb volt a lányokat tranzportálni ide - oda.

 

 

Vasárnap a Hardewijk-ben található delfináruimba tettük tiszteletünk. A lányok elemei kezdenek kimerülni, ezért nem kapkodtunk, hagyj pihenjenek, úgyis este 5-ig van nyitva. Negyed kettőre érkezett meg a vonat. A pályaudvarról kb. 2 km a delfináruim, a busz viszont csak 50 kor indult volna, úgyhogy a séta mellett döntöttünk. Kicsit elbizonytalanodtunk, hogy senki nem szállt le a vonatról, és a várost is kihaltnak találtuk. Átfutott az agyunkon - bár amíg oda nem értünk inkább folyamatosan futkározott rajta - hogy zárva van a hely. De mindössze arról volt szó, hogy ide egész napra érdemes kimenni, és úgy a belépő is jobban megéri. Az állatok mellett vannak játszóterek is, és persze delfin, fóka és rozmár show-k.
Vasárnap a vasútállomásra menet láttunk szemetet gyűjtő afterparty-t, ahol táncoló emberek segítettek a kukásoknak, a zenét pedig egy DJ keverte.

 

 

Hétfőt már pihenősebbre vettük, mert alig értük el a reggelit, ami 10 ig volt. Együtt ebédeltünk a bennfentes informátorunkkal, Dorkával a városi könyvtár tetején. Itt van ebéd, nem csak szendvics, ráadásul akkora adagok, hogy meg sem bírtuk enni. Igaz a helyiek itt is épphogy csak esznek valamit. Több fontos információval lettünk gazdagabbak. A szemét a városban nem általános,csak sztrájk volt, az afterparty nem is az volt, hanem buli a megegyezés örömére.
 

 

Miután jól keresztülhúztuk Doresz egész napját, elhajóztunk IJ Kantine nevű étterembe, ahol a gyerekeknek van egy játszósarok és egy sör mellett jutott egy kis időnk nyugodtan megbeszélni az élményeinket. A vacsorát a palacsintásnál költöttük el. Egyáltalán nem kellett sorban állni, viszont láttuk, mekkora nagy a hely. A palacsinta nem rosz, de inkább semmi különös, bár valszeg, ha nekem is sorba kellett volna állnom, plusz még 11 és fél eurot fizetnem egy palacsintáért, én is felértékelném. A gyerekeknek van 6-ért egy porcukros, amihez kérhetnek valami ajándékot. Mi egy varázsló és egy herceg nő felszereléssel lettümk gazdagabbak, meg persze egy tapasztalattal. Összesen két dologról gondoltam utólag, hogy nem érte meg az egy hét alatt. Ez volt az egyik, de ezzel meg úgy vagyok, ha nem próbálom, sosem derül ki.

 

 

Az utolsó nap este 5-kor indult a repülőnk. A csomagokat természetesen otthagyhattuk a szálláson. Ezt a napot tipikus turistaként töltöttük, csavarogtunk és vásároltunk. Ebédet ezen a napon sem nagyon kínáltak sehol, úgyhogy a Rembrandt tér közelében találtunk egy BurgerBar-t, ahol finomra készítik a hamburgert.

Ez volt az első hosszabb városlátogatásunk, amit sikerült olyan jól megszervezni, h. csak kevés súrlódás volt, és mindenki szinte végig élvezte. Nem azt mondom, hogy a többi nem volt jó, csak ott még összeszokóban voltunk, mint kirándulók. De az is lehet, hogy csak nyugodtabbak, elnézőbbek vagy türelmesebbek voltunk magunkkal és egymással szemben. Mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat.