Edi már a 7. hónapban volt Bogival, mikor Nassfeld-et választottuk úti célul a síeléshez. Mivel akkora hassal már nem lehet rohangálni nagyon a gyerek után, pláne nem havon, sikerült elcsábítanunk az egyik nagymamát is. A gyerekek előtt már voltunk itt a barátainkkal, így a szállást és a sípályákat is ismertük.

Idén is Obertauernbe készültünk a már megismert, jól bevált síoktató miatt, de 3 héttel az indulás előtt az elfogadható áru és jó helyen lévő szállások elfogytak. Ezért nagyon szomorú lettem egy órára, de aztán eszembe jutott, hogy akkor biztos új helyet kell megismernünk. Sokaktól hallottam Schladmingról, és szinte mindenki jókat mondott, mi tavaly csak a fürdőbe mentünk át oda. A honlapot megnézve, a szomorúság elmúlt, a szállások is olcsóbbak, mint az eredeti célállomáson…

A Cavalinno Treportiban eltöltött nyaralás után, úgy gondoltam jó lenne a síeléskor is egy olyan hely, ahol a síoktatás után este is van valami animáció féle, így akadtam rá a Mathiasl hotelra. Itt minden napra ígértek valamit, és még az oktatást is magyar oktatóval tudják megoldani. Ja, és nem utolsó sorban az előző évekhez képest, olyan áron, ami meglepett.

Ezt a helyet egy évvel az utazás előtt kinéztem. Láttam róla egy képet, ill. csak az egyik pályáról. Egy olyan pálya, ami egy klasszikus hegy csúcsáról indul. Ezt követte a hely feltérképezése. A 100 km-nyi pálya a falu körül helyezkedik el. Úgy tűnt ez a hely minden kritériumnak megfelel, vagyis van elég pálya, van gyerekoktatás, és lehetőség pályaszállásra.

Nagy kérdés volt, hogyan tudjuk megoldani a síelést egy 3 és egy 1 éves gyerekkel úgy, hogy mi felnőttek mindketten tudjunk síelni, sőt legalább egyszer együtt is. A társaság fele a nassfeldi baráti társaság volt, a másik fele mi és az azóta anyuka Kati, akinek ez a hét kellett ahhoz, hogy merjen gyereket vállalni :-).

Egyszer mikor még kicsik voltak a gyerkőcök és Fertődön töltöttünk pár napot, igyekeztünk körbejárni a tavat. Az Osztrák oldalon találtunk egy igazán vidám parkot, amit akkor Marchen-park-nak hívtak. Nem volt túl jó idő akkor, és nem is tudtunk mindenhova felülni a gyerekek kor, ill. mérete miatt, ezért megígértük nekik, hogy még visszamegyünk.

A karácsonyi bécsi vásárokat már egy ideje nem látogatjuk a tömeg miatt. Egyébként olyan már van itthon is, és a tömeg is hasonló, viszont gondoltuk, a húsvéti az más. Hát, nincs akkora hideg, és nem angyalkák vannak az árusoknál, hanem tojások. De a lényeg ugyan az!