Utazás
Alig 700 km Pestől. Mivel Szlovéniában és nálunk is elkészültek az autópályák nem kellett Ausztria felé kerülni. Ezzel elvesztettük a már jól ismert, gyerek szórakoztatására is alkalmas pihenőinket, de gondoltam, ezen az úton is lesznek ilyenek. Az első Lellénél van. Itt azért még korainak éreztem volna a megállót. A következő a határ után volt, de ott sajnos a kinti játszót semmi nem védte a naptól, így ez is kiesett. Viszont a kúton lehetett kapni mogyorós puffancsot, amit nem igazán kellett volna megvenni…. Ezért tovább álltunk. Ljubljana előtt találtunk egy helyet, de sajnos csak a szembe lévő oldalon volt megfelelő létesítmény, ezért pár szabályt áthágva, de át tudtunk menni oda. Nem értem, miért így oldották meg, de ami nekik nem sikerült nekünk igen, és kitartásunkat egy tetővel is ellátott légvár koronázta. A nagyobbik lány, valószínű az ilyen helyeken történt kajálások hangulata miatt éhes lett, de enni azért nem evett. A kisebbik lányka viszont igen, bár valószínűleg ő sem igazán kívánta. Ennek az eredménye lett, hogy egy új élménnyel gazdagodtunk: a gyerek kocsiba hányásával. Bogesz még nem tudta milyen, amikor a bemeneti oldalon akar kijönni a kaja, ezért nem tudott szólni, hogy mi fog következni, csak azt mondta, valami van a szájában, majd meg is mutatta, kétszer - háromszor. Hát a puffasztott mogyorós finomságok voltak, csak már nem az eredeti íncsiklandozó állapotában. Valamiért nem voltak kiállók a következő néhány kilométeren, elmélyítve bennünk az élményt, a kocsiban pedig a szagot. Amikor sikerült megállni a második dolog az illatosító beszerzése volt. Az út innen sima volt, bár valamiért nekünk a nyári kánikulában, Olaszországban állnunk kell az autópályán 1 órát, de most már volt légkondink.
Megérkezés
A faház kisebb volt, mint amire számítottam, de sokkal melegebb, úgyhogy nem volt sok kedvem bent maradni. Este gyerek diszkó várt bennünket. Megtudtuk, hogy szombattól szombatig vannak animációk, melynek ez is a része. A színpadon az animátorok ugrabugráltak, előttük meg a gyerkőcök, akik már tudták a koreográfiát. A nagy tömeg miatt egy idő után lementünk a partra, ahol épp apály volt, ezért Liliék tudtak „dagonyázni”, ami az ő átiratukban annyit tett, hogy a visszamaradt vizekben, ami csak a bokájukig ért, tapicskoltak. Este a Lellén szerzett szúnyogirtónkkal sikeresen vettük fel a harcot a rohadt dögökkel, de a meleggel nem nagyon bírtunk.
A kemping
A hely tényleg családbarát, délután 1-3 között, valamint este 11-től reggel 6-ig csendes pihenő van, ilyenkor nem lehet autóval közlekedni, és hangoskodni. Vannak gyerek medencék, melyek közül 1 délelőtt 1 pedig délután biztos árnyékban van. A nagy játszótér mellett délelőttönként kézműves foglalkozásokat tartanak, és találtunk egy ugrálóvár centrumot is, ami 5 Euróba került 1 napra. Van fagyizó, bánatunkra csak Algida, és nem olyan igazi olasz fagyi, de a gyerekeket ez egyáltalán nem zavarja.
Már többször említettem, hogy szerintem nincs olyan nagy különbség a nemezetek között, itt is kaptam egy megerősítést erről. Amikor a német szülőknek elegük van a gyerek makacsságából, ők is alkalmazzák a 3-ig számolós technikát, csak máshogy hangzik.
Velence
Bejutni a kempingből Velencében több módon is lehet. Elautózni vagy buszozni Punta Sabioniba, majd onnan komppal, viszont itt a gyerekekért is teljes jegyet kérnek 2 éves kortól. Egy 12 órás jegy, ami érvényes a vaporettókra 16 Euró + a parkolás. A másik lehetőség, hogy a kempingből szerveznek utakat, ami 6 éves kortól fizetős. Ebből van olyan ami a szigetekre is elvisz, és van olyan ami csak Velencébe. Mi a szigeteken keresztül Velencébe utat választottuk, mert Burano-n még nem jártunk, és a lányoknak szerettük volna megmutatni, hogyan készítik az üveg tárgyakat Murano-n. No, ez az út a tipikus turista lehúzós fajta, de mivel már jártunk erre, így könnyebben lenyeltük a békát. A hajó ugyanis 20 perc késéssel indult, majd mikor pont időben értük vissza az egyik megállónál a hajóhoz, a kapitány fájlalta, hogy nem futunk, és nekiállt pörölni, aztán mikor megemlítettük neki, hogy mi rájuk vártunk 20 percet, akkor persze hevesen tiltakozott. Valószínű, hogy ezt a 20 percet vették el tőlünk Murano-n, mert itt csak arra volt időnk, hogy az ő általuk kiválasztott üvegkészítő műhelybe megnézzük hogyan készül a ló és a váza, majd 15 perc séta. Az üvegtárgyak mindenütt ugyanúgy készülnek, és mindegyik után vásárolhatunk a boltban „hatalmas akciók”-kal élve. Ezeket az infókat persze nem a 15 perc alatt szereztük.
Velence nyári tikkasztó időben elég fárasztó, egy idő után mi már csak árnyékos helyeket és hideg vizet kerestünk. Persze gyönyörű, de jobb azt nem 30 valahány fokban megtekinteni. Azért sétáltunk egy nagy kört. Rengeteg a turista, akik vagy már lelocsolták magukat vízzel, vagy az utolsó leheletükkel épp behúzzák magunkat valami árnyékos helyre. Közöttük lavírozva két csemetével, akik tulajdonképpen csak a lábakat látták - ezért időnként kicsit csipeltették magukat - nem volt annyira üdítő, de mivel már a főbb nevezetességeket sikerült néhány éve megnéznünk, nem tátongott hiányérzet bennünk. Amikor odaértünk a hajóhoz, közel fél órával az indulás előtt, láttuk, hogy másokra is hasonlóképpen hatott a forró Velence, ugyanis 20 perccel a start előtt már mindenki a fedélzeten volt, és az indulást várta a hűvösben.
Élmények
Furcsa dolog történt ebben a kempingben. Eddig csak annyit töltöttünk a szálláson, amennyit feltétlenül muszáj volt. Innen viszont csak egyszer mentünk el nagyobb távolságra, meg néhányszor sétáltunk egyet a városkában, mert ott találtunk egy igazi fagyizót. Nem gondoltam volna, hogy valaha lesz ilyen. A gyerekeknek egész napra tudtunk szórakozást biztosítani házon belül. A délelőtti kézművesedés, a délutáni mini klub és az esti mini disco között tudtak játszótéren rohangálni, ugráló várba csatangolni, néha még a tengerpartra is lemerészkedtünk. A felnőtteknek is volt szórakozás bőven, reggel jóga, délelőtt Aquafittness, este mindenféle játékok, show-k. Kerítésen belül volt a bolt, ahol néha a gyerkőcök fizettek, egyedül. Náluk ez nagy szó!
Számomra új értelmet nyert a campingbicikli, mert akkora volt a terület, hogy ide már tényleg elkél. Ha megyünk ide jövőre is, akkor tuti bérlünk bringákat, de gyerekek közlekedtek görkorival, gördeszkával, rollerral, vagy ami épp kezük ügyébe került. Mindezt a nagyobbak már tehették egyedül, vagy párban, de nem kellett szülői felügyelet sem hozzá, gondolom szabadnak érzték ott magukat ők is. Azt lehet, hogy ez a campingérzés, de nekem új volt egy olyan hely, ahol mindent megtettek, hogy nem akarjunk elmenni. Sikerült nekik. Miután hazajöttünk, még jó két hétig visszavágytam.
